(Károli Gáspár Református Egyetem, 2026) Tolnai Gyula; Történelemtudományi Doktori Iskola; Károli Gáspár Református Egyetem
Tanulmányomban a magyar királyi 3. honvéd hadsereg 1944. október 29. és november 4. közötti védelmi harcait elemzem a Duna–Tisza közén, a stratégiai fontosságú „Háromváros” (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) térségében. Bemutatom a Budapest menetből történő elfoglalására induló szovjet 2. Ukrán Front offenzíváját, valamint az azzal szembenálló, hiányos felszerelésű és főként pótalakulatokból álló magyar–német erők küzdelmét. A munka részletezi a védelem összeomlásának katonai okait, a parancsnoki döntéseket, valamint az olyan, helyi szinten jelentős ellenállást kifejtő harccsoportok tevékenységét, mint például a Botond-csoport. Bár a magyar 3. hadsereg a nyomasztó túlerővel szemben felmorzsolódott és a térség elveszett, az elkeseredett utóvédharcok megakadályozták a magyar főváros azonnali szovjet bevételét, jelentősen lassítva ezzel a Budapest körüli ostromgyűrű kialakulását.